Miért ilyen hatásos a Noni?

A Morinda Citrifolia gyümölcsét a trópusi világban már több ezer éve ismerik, és lassanként bekerült az emberek napi étrendjébe, egészséget elősegitő táplálék-kiegészitőként.

Azok az állitások, melyek a Noni csodálatos gyógyító erejéről szólnak, szinte hihetetlennek tűnnek, és az a kérdés, hogy honnan ered az a hatás, sok emberben felmerül.

Az erre vonatkozó szakirodalom kevés, ezért ez a cikk megpróbálja megmagyarázni, hogy a Noni mely része felelős e jótékony hatásért, és hogyan működik a Noni, hogy kifejtse ezeket a hatásokat.

Az első fontos osszetevő egy nagy molekula, amit proxeroninnak neveznek. A proxeronin az emésztési csatornán keresztül a vastagbélbe, majd a máj vivőerein keresztül a májba kerül. A máj a legtöbb tápanyag raktározója. Minden második órában a máj felszabadit bizonyos mennyiségű proxeronint, amely először a véráramba, majd külömböző szövetekbe kerül.

A proxeronin rendkivül nagy molekula, melynek molekulatömege 17.000 atomegység. /Hogy jobban megértsük, milyen nagy molekuláról van itt szó, a viz molekula tömege 18./ Ez a molekula egy hosszú lánc, melynek két buzogányszerű vége van. Hogy a proxeroninból xeronin keletkezhessen, egy segédre van szükség, ami egy proxeronáz nevű enzim. Az a folyamat, amelyben a proxeronin xeroninná alakul, nagyon bonyolult, de egyszerűen elmondva a következőképp történik: a proxeronin a proxeronáz köré csavarodik, és a proxeronáz összekapcsolja a proxeronin két buzogányszerű végét. És levágja a lánc használhatatlan részét. A megmaradt összekötött buzogányszerű részek szerotoninnal együtt képzik a xeronint.

Mikor a proxeroninból létrejött a xeronin, összekapcsolódik a testben lévő fehérjékkel, és elősegiti azok működését. Hogy ezt a részt könnyebben megértsük, némileg meg kell ismernünk a fehérjéket.

A fehérje v. protein név a görög  „proteios“ szóból ered, aminek jelentése „lényeges“ vagy „főember“ ami már önmagában is a fehérjék fontosságára utal. A fehérjék hosszú aminosav láncokból állnak. 20 aminosav létezik, amelyekre a testnek mindenképp szüksége van a fehérjék létrehozásához. Ezek az aminosavak meghatároyott sorrendben csoportosulnak, kapcsolódnak össze, amelyer az RNA határoz meg. Az aminosavak kapcsolódási sorrendje határozza meg a protein szerkezetét.

A fehérjéknek nagyon sok fontos feladata van a szervezetünkben. Először is proteinek alkotják a hajunkat, a bőrunket és a csontjainkat. A proteinek felelnek a test felépitésének legnagyobb részéért, beleépitve a sejtszerkezetünket. Másodsorban a fehérjék engedélyezik a kémiai anyagok szállitását a sejtekből vagy a sejtekbe. A harmadik fő működésuk az, hogy a szervezet hormonjaiként is működnek. Ebben a szerepben nagyon lényegesek a test molekuléris folyamataiban. Negyedik: ellenanyagként működhetnek, az immunrendszert támogatva. Az ellenanyagok hozzákapcsolódnak a szervezet idegen betolakodóihoz /pl.virusok/, és megbénitják azokat, igy lehet őket pusztitani. Utolsósorban a fehérjék enzimként is működhetnek, megkönnyitve a testben lejátszódó kémiai folyamatokat. A fehérjék nagy szerepet játszanak a kémiai anyagok lebontásában, és újraépitésében.

Most, hogy érthetővé vált a proteinek fontossága, meg kell értenünk, hogy a fehérjék legnagyobb része nem tudja végrehajtani a feladatát xeronin nélkül. Bizonyos fehérjékben van üres hely, ami lehetővé teszi számukra a xeroninnal való egyesülést. Nem minden fehérjének van szüksége xeroninre, de sok létfontosságú fehérjének, amely hormonként, enzimként vagy ellenanyagként működik, igen. Mikor a xeronin a proteinhez kapcsolódik, lehetővé válik, hogy a protein elvégezze a feladatát, az energia - ami körülötte lévő viyből származik – kémiai anyagokká, illetve elektromos molekulává alakul. Ez a folymat azonban további magyarázatot érdemel.

A vizben hatalmas mennyiségű energia van. A vizmolekula egy oxigénatomból áll, amely erősen kapcsolódik két hidrogénatomhoz. Mikor sok vizmolekula van egy helyen /mint pl. egy pohár vizben/, egyes vizmolekulák oxigénatomjait vonzani fogják más vizmolekulás hidrogénatomjai. Ezt a jelenséget hidrogénkötésnek nevezzük. A hidrogénkötés nem olyan erős, mint molekulákon belül az oxigén és a hidrogén közötti kötés, de ha összeadjuk az egy pohár vizben lévő összes hidrogénkötést, egy olyan szerkezetet kapunk, ami olyan erős, mint az acél. De tény, hogy nem minden oxigén és hidrogénatom között van hidrogénkötés. 15 – 20 %-a az összes hidrogénkötésnek véletlenszerűen állandóan felbomlik.

Mindenesetre a viz mindig is nagyon problematikus volt a tudósok számára, mert a tények egyszerűen nem látszanak igazolódni. Mivel, bár 20% a hidrogénkötésekből felbomlik, még mindig acélerős szerkezettel kellene szemben állnunk. Másrészt, ha ránézünk a vizre, nyilvánvaló, hogy a szerkezete nem mutat hasonlóságot az acéllal, hanem inkább laza. Ime a magyarázat. Ha folyadékban a hidrogénkötések véletlenszerűen bomlanak fel, a folyadék szerkezete erős marad, de ha vonalban /sorban/ bomlanak fel, a viznek lehetősége van arra, hogy folyadékként viselkedjen. Ha ezek a hidrogénatomok folyamatosan vonalban bomlanak fel az egész folyadékban, akkor az a folyadék tulajdonságait veszi fel. Igy lehetőségünk nyilik összeegyeztetni a vízben lévő kötések erejét és a látható tulajdonságait.

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy megértsük, honnan kap a xeronin energiát ahhoz, hogy lehetővé tegye a protein működését.

A hidrogénkötések vonalszerű felbontása erős vizblokkokat eredményez, amelyek egymás mellett tolnak mindent, ami az útjukba kerül. Elvben, ha mi határoznánk meg, hogy hol bomlanak fel a hidrogénkötések, azt is megmondhatnánk, hogy milyen úton mozogjanak ezek az erős vizmolekula-blokkok. Pontosan ez az, amit a xeronin tesz. Egyedüláló kémiai szerkezete lehetővé teszi, hogy olyan jeleket bocsásson ki, amelyek irányitják a vizben levő hidrogénkötések felbomlását. Igy meghatározza a vizblokkok mozgásirányát is. Amikor ezek a vizmolekula-blokkok elhaladnak egymás mellett, magukkal viszik, hűzzák-vonják a proteineket. Ez egy nagyon erős folyamat, amely hatalmas energiával ruházza fel a proteint, lehetővé téve annak hasznos működését.

Ugyanez a folyamat megy végbe minden élő szervezetben. Mind a növények, mind az állatok szervezete xeronint készit a proxeroninból, és a xeronint a fehérjék működéséhez használja fel. Ugyanúgy, mint az emberi szervezet. Ez azt jelenti, hogy az állatok és a növények minden egészséges szövete tartalmaz proxeronint, Mi táplálkozás útján nyerjük a proxeronint. Ha ez igy van, felmerül a kérdés, hogy miért kell még Nonit szednünk?

Igaz, hogy a táplálék, amit nap mint nap elfogyasztunk tartalmaz proxeronint, az azomban már más kérdés, hogy elegengőt-e? A modern civilizációval együtt sok probléma is felmerül. A XX. Században a világ népessége drámaian megnövekedett, igy drasztikusan meg kellett változtatni a mezőgazdaságot, hogy ezt a hatalmas tömeget élelemmel lássa el. A mezőgazdasági termelés növekedésével a föld minősége egyre romlott. A műtrágyák használatával nem lehetett azt a problémát 100%-osan megoldani, igy a termés nagy része nem tartalmazza a kivánt mennyiségű tápanyagot, amire szükségünk lenne. Igy pl. a proxeronint sem.

A termőföld minőségi romlása mellett még sok tényező előidézheti a proxeronin hiányát a szervezetben. Ilyen a nem megfelelő táplálkozás, a betegségek, a stressz vagy a nagyon aktiv életmód. Ha a szervezet nem jut a megfelelő mennyiségű proxeroninhoz, a test proteinjei nem fognak kielégitően működni, és ez betegséghez, fáradsághoz, végső soron halálhoz is vezethet.

Lehetséges, hogy sok modern betegség is a xeronin hiányával hozható összefüggésbe. Ha ez igy van, nagy mennyiségű proxeroninnal talán segiteni lehetne ezeken a problémákon.

Az, hogy olyan sok ember állitja, hogy a Noni hatása fantasztikus, annak a ténynek köszönhető, hogy a Noni ellátja az emberi szervezetet a hiányzó mennyiségű proxeroninnal, ami a táplálékban nincs benne.

Ezért olyan egyedülálló a Noni. Nem juttat a szervezetbe aktiv vegyi anyagot, ahogy a legtöbb gyógyszer az aktiv vegyi anyag előanyagokat, és igy lehetővé teszi a szervezet számára, hogy maga gyógyitsa meg magát. A Nonival együtt szervezetbe kerül, proxeronin raktározását és felhasználását maga a szervezet irányitja, saját igényének megfelelően. Amit nem használ fel, egyszerűen kiüriti, igy a proxeronint nem lehet túladagolni.

Most, hogy megértettük, milyen fontos szerepet játszik a xeronin a szervezetünkben, több tudományos „titok” feltárul előttünk.

Mint azt már említettük, mind a növények, mind az állatok használnak xeronint. Van azonban egy érdekes különbség a növények és az állatok között, mégpedig az, hogy hogyan szabadulnak meg a felhasznált xeronintól, ha már nincs szükségük rá. Ha ugyanis a xeronin már elvégezte a feladatát, el kell távolítani a szervezetből, hogy ne fejtsék ki hatásukat ott is, ahol nem kéne. A megoldás az emberi és az állati szervezetben nagyon egyszerű. Mivel a xeronin egy nagyon instabil kémiai összetevő, feladatát elvégezve önmagában magától lebomlik.

A növények nagy részénél azonban ez nem így történik. A növények raktározzák, mert a xeronin tartalmaz nitrogént, ami nagyon fontos a növények számára, de ehhez természetesen az kell, hogy a xeronin ne legyen aktív. Azért, hogy inaktiválják, a xeronin szerkezetéhez különböző molekuláris maradványokat adnak, így az nem bomlik le, és nem is aktivizálja a proteineket. Mikor a xeronin és ezek a molekuláris részek egyesülnek, a xeronin egy nagyon jól ismert összetevővé válik: alkaloiddá.

Az alkaloidok voltak az első biokémiai összetevők, amelyeket felfedeztek. Ma már több, mint 10.000 féle alkaloidot találtak a különböző növényfajokban. Ilyen alkaloid például a nikotin, a kokain, a heroin és morphin. Egészen mostanáig a tudomány nem tudott megfelelő magyarázattal szolgálni arra, hogy miért vannak alkaloidok a növényekben, és hogy mi a feladatuk. A xeroninnal kapcsolatos kutatások azonban nyilvánvalóvá tették, hogy az akaloid nem más, mint a xeronin olyan formája, amely az adott növény molekuláris „szemétjével“ /fel nem használható molekuláris maradék – minden novényben más/ kötést hoz létre, mégpedig azért, hogy raktározhatóvá váljék a növényben, és igy ellássa azt a rendkivüli fontosságú nitrogénnel.

Ez a folyamat természetesen hasznos a növények számára, de érdekes problémával kerülünk szembe, ha megvizsgáljuk, mi történik, ha ezek az alkaloidok a növényekkel együtt /amikor megesszük őket/ bekerülnek az emberi szervezetbe. Ezek az alkaloidok teljesen inaktivak a növényben, de mivel az emberi szervezet számára ismeretlenek /mivel a mi szervezetünkben nincs alkaloid/, és a szerkezetünk a xeroninéhoz hasonló, a szervezetünk fehérjei úgy kezelik és fogadják őket, mintha xeroninok lennének. Pl. mikor elsziv valaki egy cigarettát, egy nagy mennyiségű szabad nikotint juttat be a szervezetébe. Bár a dohány növényben a nikotin nem aktiv, eléggé hasonlit a xeroninhoz, és igy a szervezet proteinjei xeroninként fogadják. Mikor a nikotin már elfoglalta a xeronin helyét a fehérjéknél, ugyanúgy aktivélni tudja a fehérjéket, mint a xeronin, csak kevésbé hatékony módon. Mivel az alkaloid alapszerkezetét a xeronin adja, tudja aktiválni a proteineket, de nem olyan jól, mert a hozzá kapcsolódó molekuláris „szemét“ épp azért van, hogy ezt megakadályozza.

Ha az ember folyamatosan cigarettázik, és igy nikotint juttat a szervezetébe, végül a szervezete alkalmazkodni fog a nikotinhoz úgy, hogy a szervezet proteinjeinek alakja némileg megváltozik, és igy inkább a nikotinhoz tud kapcsolódni, mint a xeroninhoz. Ez a függőség kialakulásának molekuláris alapja. Egyik cigarettát a másik után szivjuk, mert a test fehérjeinek szó szerint szükségük van a nikotinra, hogy műküdni tudjanak. /Az „egészséges“ proteinnek xeroninra van szüksége./

Minél többet dohányzik valaki, annál több fehérje alakul át nikotin-fehérjévé, és nehezebb és kilátástalanabb lesz a leszokás. Ha elhatározzuk, hogy leszokunk, az elvonási tünetek azért jelentkeznek, mert a test sok proteinjének nikotinra lenne szüksége a normális működéshez. Végül azonban, ha valaki képes a nikotint távol tartani a szervezetétől, a test fehérjei újra alkalmazkodnak a xeroninhoz, ami jelen van a szervezetben, és a szervezet visszatér a normális állapotába.

Ez a folyamat vonatkozik minden „idegen“ alkaloidra, ami a szervezetünkbe kerül, beleértve a koffeint, a kokaint, a heroint és a morphint. Ha bevesszük ezeket az alkaloidokat, a fehérjék a testünkben alkalmazkodnak hozzájuk, és a szervezetünk függővé válik tőlük. 

Ha a test eltelik valamilyen „idegen“ alkaloiddal /pl. kábitószer használatakor/, az alkaloida a normálisnál sokkal erősebben aktiválja a test fehérjéit, és ezért kerülnek a kábitószer élvezők eufórikus állapotba. A külömböző kábitószerek külömböző módon fejtik ki hatásukat, mivel a bennük lévő alkaloidok szerkezete - a molekuláris maradványok miatt - külömböző. A kulcs az, hogy mindegyik utánozza a xeronin természetes működését. Nagyon sok alkaloidot a gyógyszeriparban hasznositanak, de a gyógyitó hatásuk is a xeronin természetes működésén alapul.

Ha egyszer megértettük hogyan működnek az alkaloidok a testünkben, és azt a folyamatot, amelyen keresztül egyes alkaloidoktól függővé válhatunk, jobban tudjuk azokat az embereket segiteni, akik szenvedélybetegek. Felmerül a kérdés, hogy miért olyan könnyen alakul ki a függőség, és mégis miért olyan nehezen tudunk megszabadulni tőle? A válasz egyszerű: mikor valaki először fogyaszt drogot, pl. heroint, gyakorlatilag elárasztja a testét egy „idegen“ alkaloiddal. Ez a nagymennyiségű heroin a véráramban sokkal „hatásosabb“, mint a kis mennyiségű normális adag xeronin, és gyorsan átalakitja a test fehérjéit.

A függőség kiküszöbölésére a testet nagy mennyiségű xeroninnal kell elárasztani. Ezzel vissza lehet alakitani fehérjéket a normális állapotba, elvonási tönetektől mentesen.

A függőség gyógyitása mellet a xeroninnak más alkalmazásai is ismeretesek.

A xeronin felfedezése

A zord éghajlatú Minnesota államból származó Ralp Heinicke maga sem sondolta volna, hogy egyszer egy olyan gyümölcs szakértője lesz, amely a meleg, napos Polinéz szigetvilágáról származik. A Noni gyümölcsel csak azután találkozott, hogy orvosi diplomát szerzett a Minnesotai Egyetemen, és munkát kapotta Hawaii Ananász Kutató Intézetben.

Első feladata az volt az 1950-es években, hogy az ananászt összeférhetővé tegye a zselatinnal, mert az addigi kisérletek azt mutatták, hogy az ananásszal izesitett zselatin nem szilárdul meg. Kutatómunkája elvezette egy bizonyos ananászban lévő enzimhez, amely megakadályozta a zselatin megszilárdulását. Ezt a bromelain nevű enzimet kivonták az ananászból, és a következő feladat az lett, hogy kereskedelembe tudják vonni ezt a kivont nyers enzimet. Előbb azonban meg kellet tisztitani, a tisztitás után azonban nem működött ugyanúgy, mint nyersen. Sok-sok év kutatómunka után Dr. Heinicke elkülönitette a proxeronint, ami a nyers bromelainhoz kapcsolódott, a tisztitotthoz nem. Igy rájött, hogy a nyers bromelain jótékony hatása a proxeroninnak köszönhető, és ezután megpróbálta felkutatni a proxeronin legbőségesebb forrásait. Igy jutott el a Nonihoz, és meg van győződve róla, hogy a Noni gyümölcs a proxeronin ma ismert legjobb nyersanyagforrása.

Noni: múlt és jelen

Mig a Morinda Citrifoliának a hawaii elnevezésű Noni lett a legelterjedtebb neve, más kultúrák más néven ismerik. Ausztráliában pl. sajtgyümölcsnek nevezik, máshol fájdaloműző fának, disznók almájának, vagy egyszerűen csak Nono-nak. A nevekből is láthatjuk, hogy a gyümölcs mindenhol más szerepet játszott. Valahol a rossz, átható szagáról kapta a nevét /sajtgyümölcs/, máshol disznókat etettek vele. Egyes helyeken fő táplálékforrás volt, mig máshol csak éhinség idején fogyasztották. A szintetikus festékek és szinezőanyagok megjelenése előtt a Noni gyökerét textiliák természetes szinezőjeként használták. A legfontosabb felhasználási mód azonban még mindig a gyógynövényként való felhasználás volt.

A „kahuná“-k, a népi gyógyitók a gyümölcs levét többek közt láz, gyulladások, hasmenés, szorulás, asztma, rovar és más állatok csipései és harapásai és sok más betegség esetén alkalmazták. Ilyen kahuna recept a következő, emésztési zavarok kezelésére: „Zúzz össze két fiatal noni gyümölcsöt a „Boerhavia diffusa L.“ leveleivel és gyökerével, keverd össze a folydékot vizzel, és idd meg.“ Egy másik recept, amit még ma is használnak hányással együttjáró láz kezelésére egyszerűen az, hogy „egyél meg egy éretlen noni gyümölcsöt“.

A XX. Század első felében a noni sok polinéz közösségben elvesztette a népszerűségét kellemetlen szaga miatt. Sok bennszülött irtja a növényt, hogy a településeket megszabaditsa az átható szagtól. Mostanában azonban újra keresett növény lett. A Hawaii Egyetem egyik professzora elmondása szerint hetente legalább 10 hivást kap, amelyekben a Noni felől érdeklődnek.

Noni Észak – Amerikában

A Noni Észak-Amerikában való felhasználásáról sok feljegyzés van. Dr. Isabella Abbott botanikus szerint a Nonit leginkább a cukorbetegség, a magas vérnyomás és rák kezelésére használják. Dr. Heinicke ezt a listát kiegészíti még a következő problémákkal is: menstruációs görcsök, izületi gyulladás, depresszió, szenilitás, rossz emésztés, kábítószer-függőség.

A tudományos kutatások, melyek alátámasztják a Nonival elárt eredményeket, 1950-ben kezdődtek, és lassanként egyre kiterjedtebbé váltak. Az 1990-es években közölt kutatási eredmények és a rákmegelőző hatású összetevő felfedezése /damnacanthal/ egyre jobban felhívták a Nonira a figyelmet.

Az alábbiakban részletezzük a főbb kutatási eredményeket – időrendi sorrendben.

i.sz. sz. 100 DK-ázsiai vándorlással Polinéziába kerül a Noni

1849 Az Európaiak felfedezik a Morindin és Morindon nevű színezőanyagokat

1860-as évek A Noni gyógynövényként megjelenik Ny-i irodalomban

1950 A kutatók elsőként a Noni antibakteriális hatására hívják fel a figyelmet 

1960-1980 Kiterjedtebb kutatások kimutatják a Noni stressz-csökkentő és fájdalomcsilapitó hatását

 1972 Dr. Ralph Heinicke kutatásokat kezd a xeroninnal és a Nonival 

 kapcsolatban

 1993 A Noni damnacanthal nevű osszetevője rákmegelőző hatását 

 kimutatják